14.rész: "Mi történt?"

• Ébredezik. - hallottam mikor már majdnem nyitva volt a szemem. JiYongot pillantottam meg legelőször egy kissé homályosan. A fejem nagyon fájt és olyan gyengének éreztem magam.
• Hol vagyok? - kérdeztem tőle rémülten pedig felesleges volt. Tudtam jól, hogy kórházban vagyok azt is tudtam miért csak azt nem értettem, hogy találtak rám. Értettem? Nem tudtam eldönteni, hogy mi történt. Minden olyan hirtelen volt akkor is minden. Egyik pillanatban még az életemért küzdöttem a következő pillanatban pedig minden elsötétült. Szeretném tudni most már végre, hogy mi folyik körülöttem.
• Kórházban. Emlékszel valamire? - kérdezte aggódva és a kezem simogatta.
• Igen. - néztem rá és próbáltam tekintettemmel megnyugtatni.
• Mi történt? - tudni akarod? Én is tudni akarom. Fogalmam sincs, mi folyik körülöttem. Azt se tudom mit tegyek vagy, hogy tudok e ellen tenni valamit.
• Elestem. Megszédültem és elestem. - hát én nem vagyok komplett, hogy hazudok. El kéne, neki mondanom tudom jól, de nem akarok több bajt okozni neki, mint, amit eddig is okoztam már. Tudom jól, hogy mióta vele vagyok állandóan miattam szívatják. Nem kell neki ennél is több probléma. - Hogy találtatok rám?
• Gyanús volt, hogy olyan sokáig vagy már oda.
• Köszönöm. - suttogtam.
• Bolond ne köszönj semmit. - megcsókolt én pedig bele karoltam a nyakába.

Elengedtek haza még az nap. A rendőrök kihallgattak, de nekik se mondtam többet, mint JiYongnak. Nem tudom miért. Talán azért mert nem akarom, hogy boldog, békés életemet egy ilyen dolog beszennyezze. Leplezni akarom az elém rakott tényeket, hogy valakinek útban vagyok és meg akar ölni. Nem. Én ezt nem fogom hagyni. Boldog akarok lenni és nem pedig szomorú. Nem akarok többet rettegésben élni. Majd én mindent megoldok. Lehet, hogy tényleg csak a média akar megijeszteni és azért küldték rám azt az őrültet. Mert ha nem ők lennének, akkor engem elvitt volna az a valaki vagy megölt volna.

• Szia JiYong mondjad. - az ajtót résnyire nyitotta ki és úgy leskelődött befelé. Olyan volt, mint egy ártatlan kisfiú, aki játszani szeretne. Erről mondjak le? Nem akarok erről a boldog emberről lemondani. Vele akarok, lenni addig ameddig tehetem.
• Bebújhatok melléd? - elő vette legédesebb hangját.
• Ez hülye kérdés tudod jól, hogy igen. - befeküdt mellém majd átölelt és magához húzott.
• Megcsókolhatlak?
• Most milyen játékot játszol?
• Semmilyent. Csak azt hittem meg fogsz halni. Egész éjszaka ott ültem melletted és imádkoztam ne legyen semmi bajod. Ha történt volna veled valami én abba bele haltam volna. - meg sajnáltam, de akkor se mondom el neki.
• Szeretlek JiYong.
• Én is téged. Legközelebb ne tedd ezt velem. - megcsókolt. - Fáj még a fejed?
• Nem.
• Egy light sexben benne vagy?
• JiYong de egy izé vagy…

…
Másnap reggel egyedül keltem fel. JiYong hagyott egy cetlit, hogy el kellett mennie, mert a főnök látni akarja őket. Unatkoztam és úgy döntöttem leülök a Tv elé és keresek valamit. Hamar rá jöttem, hogy hétköznap reggel reklámokon kívül nem sok dolog van a Tvben. Kikapcsoltam hát és kimentem az udvarra egy könyvvel majd leültem a medence mellé a napozó ágyra. Kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. E.L.James A szürke ötven árnyalata. Ezt a könyvet JiYongnak vettem, mert tudom milyen kis perverz. Hát elég gyorsan végzet vele. Annyira tetszett neki, hogy a trilógia többi részét is meg kellett venni. Nem nagyon szeret olvasni, de ezt a könyvet falta. Talán magára ismert a főhős szerepében. Nevetnem kell, rajta de ő és Christian nagyon sok mindenben hasonlítanak.

Egyszer csak egy boríték hullott az ölembe, amiből repülő volt hajtogatva. Egy gyerek mondóka volt átköltve béna verssé.

" Kipp kopp kopogok
Találd ki, hogy ki vagyok.
Ajtó mögött pisztolyt tartasz
Legközelebb meg is halhatsz."

Ki a fene ez. Egy csattanást hallottam a házból kiszűrődni. Nincs fegyverem. Hogy védem meg magam? Nem mertem be menni a házba, de muszáj volt. Így felálltam kerestem egy nagykövet és elindultam a házba.

13.rész: " Mi lenne ha... "

Nem foglalkoztam a levéllel. Úgy voltam vele nem nagyon fontos. Lehet, hogy csak a média akar rám ijeszteni. Csak, hogy rám nem tudnak. JiYongnak se mondtam el, mert nem akartam neki problémát. Ha még egyet kapok úgy is a rendőrségre megyek vele. Már, már feledésbe merült a levél mikor kaptam megint egyet, de most nem fenyegető sor volt benne, hanem egy béna kis versike.

" Két ember beszélget,
Az egyik megéhezet 
Sajnos félre nyelt
És a más világra ment." 

Nem ijedtem meg, hanem betegnek tartottam ezt a valakit. Nem normálisak az ilyen emberek. Ezt a levelet most eltettem, de úgy gondoltam, hogy még ezzel sem érdemes a rendőrségre menni. Gondolkoztam, hogy ki lehet az. Igaz az itteni barátaim nem állnak velem szóba mióta visszajöttem és megtudták, hogy JiYonggal vagyok, de ezt azért nem tennék velem. A szüleim sem akarnak nagyon velem beszélni mióta felhívtam őket és elmeséltem nekik, hogy nem sokára feleség leszek. Szó szerint kitagadtak, mert azt akarták, hogy tanuljak még. Nem hiszem, hogy ilyen szemetek lennének meg am is nem itt élnek. A média. Na, ebben sokkal biztosabb voltam. De mit tudok én azzal ellenük tenni, ha elmegyek a rendőrségre. Magam maradtam. Majd megunják egyszer.
• Szia, baby. - néztem fel GD re újságom mögül. - Mit nézel? - mutattam fel az esküvői magazint. - Már megint? - kérdezte csipkelődve, de tudom jól, hogy csak játszik, mint, egy kisgyerek.
• Még mindig JiYong. Alig várom már. - felálltam és oda sétáltam hozzá. Átöleltem és ő is engem. 
• Mi lenne, ha ma elmennék este valahová csak mi ketten. - nézett le rám lelkesen.
• Rendben. Benne vagyok. Most amúgy egyedül vagyunk itthon?
• Igen.
• A hülye haverjaid nincsenek itt? - kérdeztem kétkedően és számonkérően.
• Nincsenek. - végre. Ugyanis az utóbbi napokban meg volt a ház szállva a Big Banggel. Szeretem őket meg minden, de már egy kicsit idegesítő volt az 5 fiú együtt. A haverjai eldöntötték, hogy JiYonggál fognak nyaralni, na, ettől kezdve egy perc nyugtom nem volt. Mintha óvodába lettem volna. És nem én voltam a kisgyerek.
• Akkor gyere velem. - kézen fogva szobánkba vezettem és magunkra zártam az ajtót.

… 
Este elmentünk egy étterembe és ahhoz képest úgy volt, hogy ketten megyünk jöttek a többiek is. Értetlenül néztem JiYongra mikor a csapat többi tagja szállt befelé a kocsiba és ő is ugyan ezzel a tekintettel nézett rám vissza. Egy sushi bárba mentünk köszönhető SeungRinek. Útálom a sushit. 
• Nem eszel Jessi? - kérdezte GD.
• Nem. Tudod, hogy nem szeretem.- durcáztam és tudtam jól, hogy nekem van igazam hisz arról volt szó, hogy ketten leszünk nem pedig az egész pereputtyal.
• Na, csak egy kicsit. Nézd direkt neked rendeltem. Nem csípős. - tartotta felém a pálcikát rajta egy darab sushival.
• Nem azzal van a bajom, hanem a hallal.
• Na, gyere, segítek. - felvett egy darabot és a számba tette. 
• Naaaaa gyerekek. - szóltak közbe a többiek röhögve, gúnyolódva és viccesen minket utánozva. 
• De hülyék vagytok. - nevettem én is velük együtt.
• Na és mikor lesz a nagy nap? - kérdezte tudakolva T.O.P
• Nem tudjuk még a hónapot és a napot. - mondta JiYong miközben rám nézett. Mintha én tudnám. Szívem szerint minél hamarabb hozzá mennék.
• JiYong nekem van egy ötletem. De szerintem nem fog tetszeni.
• Mondjad baby.
• Mi lenne, ha a szülinapodon lenne, úgyis van egy meglepim.
• És mi az?
• Nem mondom meg. De szerintem te is örülnél neki, ha a szülinapodon lenne. Majd 
meglátod miért.
• Majd még megbeszéljük kicsim. - szólni akartam, de hirtelen elkezdtem fulladozni. Mintha a tüdőmet szorította volna meg valaki. Alig kaptam levegőt, de már látni is csak homályosan láttam. GD próbált nyugtatni, de a légszomj akkor se múlt el. Nem tudtam mit tegyek. Pánikba estem, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen múlt el. - Jól vagy baby? Mi történt.
• Nem tudom. 
• Nem vagy asztmás? - kérdezte Daesung.
• Nem, de jobb, ha ki megyek a mosdóba. - felálltam és ki mentem. Mikor be értem a mosdóba rögtön a mosdó kagylókhoz mentem. Megmostam egy kicsit az arcom majd bele néztem a tükörbe. Egy boríték volt a mögöttem lévő falon. Nem tudtam, hogy került oda mikor az előbb még ott se volt vagy talán nem vettem észre. Oda mentem és levettem a falról majd elolvastam.

" Készülj, fel mindjárt meghalsz."
Döbbenten néztem a levelet. Ki a fene lehet ez és mit akar tőlem? Alig ismerek valakit. Ki akar engem az őrületbe kergetni? Valaki hátulról rám ugrott és a tokomat fogta meg. Szorította én pedig próbáltam magamról leszedni. Megfordultam a tükör felé, hogy lássam az arcát, de nem láttam, mert egy maszk volt rajta. Sikerült nagyjából leszedni magamról ekkor egy kést vett elő. Szúrni akart, de elkaptam a kezét kieset belőle. Megrúgott én pedig földre estem majd egy nagy ütést éreztem és se kép se hang.

12.rész: "Miért kérted meg a kezem?"

• Te-te-te-tessék? - dadogtam értetlenül. Nem akartam hinni a fülemnek, az eszemnek és a szemeimnek.
• Jól halottad. - egy gyűrűt vett elő. - Legyél, kérlek szépen a feleségem.
• Leszek. - mondtam neki önkívületi állapotban. Nem is gondolkoztam a válaszon csak hagytam, hogy a szívem tegye azt, amit tenni akar.
• Hallották ezt? Jessica a mennyasszonyom. - mondta büszkén a tömeg felé fordulva miután az ujjamra húzta a gyűrűt.
• Nem gondolja JiYong Úr, hogy ez a lány egy kicsit fiatal önhöz? Mit gondolnak majd így önről az emberek? Ez kettétörheti karrierét.
• Tudják mit. Ha ezen fog cammogni a sajtó, akkor inkább felhagyok mindennel. Kilépek a sztárságból, ha rólam vagy Jessicaról bármi megjelenik, az újságban vagy a tévében ezzel az ügyel kapcsolatban. Nem önök fogják nekem megmondani, hogy kivel legyek. Majd én tudom mi jó nekem és mi nem. És ha meg bocsájtanak nekünk sürgős dolgunk van, így inkább elmennénk. Viszontlátásra.

 A kocsiba ültünk a parkoló házban. Nem szóltam hozzá. Csak bámultam magam elé és a gyűrűmet néztem. Ez most komoly? Tényleg megkérte a kezem? De hát annyit veszekedtünk és ráadásul tegnap nem is voltam hozzá kedves. Akkor miért kérte meg a kezem? Talán tényleg szeret engem? Lehetséges.
• Min gondolkozol? - fogta meg a kezem és mosolygott rám mint egy ártatlan kisfiú akinek semmi bűne sincs.
• Semmin. - vágtam rá gyorsan a választ. Nem akartam, hogy már megint a fejembe turkáljon mint egy pszichológus.
• Ne hazudj már megint. - ölelt magához.
• Miért kérted meg a kezem?
• Tessék? - kérdezte meg döbbenve.
• Hisz olyan gonosz voltam veled tegnap és ráadásul állandóan veszekszünk. Mindig csesztetlek valami miatt. És hát fiatal vagyok hozzád meg ráadásul nem is illek hozzád.
• Nem vagy fiatal. És nem azért kértelek meg, mert fiatal, vagy hanem azért mert szeretlek, és nem akarlak soha többet elveszíteni. Nem akarom, hogy másé legyél. Azt akarom, hogy az enyém legyél. És amúgy is szerintem meg éppen azért veszekszünk állandóan mert nagyon is illünk egymáshoz.
• De a népszerűséged?
• Egyszer úgyis elmúlik. De te itt leszel velem ameddig csak élek vagy még kb 3-4 évig. - nevetett fel.
• Nem vagy vicces JiYong. Én is nagyon szeretlek.
• Tudom. Mi összetartozunk. Te kellesz nekem és én is neked. Nem hagyhatjuk el egymást. Mindig mikor lefekszem aludni csak téged, látlak. Látom, ahogy jössz felém és mosolyogsz rám. Bármit csinálok, azt azért csinálom, hogy neked tetsszen. Te vagy az én múzsám. Nem tudom mit tettél velem, de kérlek, folytasd tovább. Nem akarok belőled kiszeretni. Azt akarom, hogy újra és újra enyém legyél.
• JiYong… - megcsókolt.

… 

Már egy hónapja, hogy megkérte a kezem és az óta sokat változott. Alig megy el nélkülem valahová. Ha nem megyek vele, akkor ő se megy el otthonról. Többet foglalkozik velem és lerészegedni se szokott. Az életünk boldog és felhőtlen. Egyre jobban szeretem és most már biztos vagyok benne, hogy ez nem csak egy fellángolás. Vele akarom tölteni minden percem. Életem végéig szeretni fogom és tudom, mármint most már biztos vagyok benne, hogy sosem fog cserbenhagyni.

Prológus…
Egy ideig szívedben Jessica minden boldog és szép lesz, de gondold át. Mi lesz, ha öregedni fogsz, és nem fogja már benned megtalálni azt a szépet amit eddig látott? Más lányt fog magának keresni aki sokkal de sokkal fiatalabb lesz nálad és szebb. Lassan majd te is végedhez fogsz közeledni és onnan már nem lesz vissza út. Használj ki minden percet, hogy most még a tiéd, mert nem sokára egyedül maradsz. Lesznek gyerekeitek de egyszer azok is felfognak nőni. Nekik is családjuk lesz, és ha szerelmed elhagy egy fiatalabb lány miatt nem lesz, aki melletted maradjon. Használj ki minden percet, hogy fiatal vagy. Ne ragadj le egy mellett életed végéig, mert virágod szirmai nem sokára elhervadnak. Most élj, mert most vagy fiatal.

…
Már javában az esküvőmet terveztem pedig még addig egy év volt. De akkor is tisztában akartam lenni a dolgokkal. Rendeltem a neten nagycsomó esküvői magazint, amiből majd választok magamnak ruhát. Már a fejemben a ceremónia is lezajlott ezerszer és már egyre jobban vártam. Kimentem a postáért és az újságok között volt egy névtelen boríték. Felbontottam:
" Jessica meg fogsz halni."

11.rész: "Hozzám jössz feleségül?"

Nem tudtam aludni. Bűntudatot éreztem. De az a rohadék megérdemelte. Én velem ne játsszon semmilyen idióta. De azért remélem nem lesz semmi baja. Legfeljebb… ááá… mindegy hagyjuk. Úgy is megússza valahogy hisz ő Kwon JiYong. Úgyse engedi a YG, hogy a hírnevén valami féle fekete folt legyen.  Legfeljebb benne lesz, a médiába úgyis erre vágyik. Szereti, ha csak vele foglalkoznak. Egy hatalom mániás kis pöcs.

Ha még szeret, akkor miért keresi más lányok társaságát? De lehet, hogy nem is rólam beszélt. Áááá ezt nem hiszem el. Mindig erre a rohadékra gondolok. De nem tudok mást tenni. Bele itta magát réges-rég gondolataimba és ez ellen én már semmit nem tudok tenni. Tehetek bármit vagy ő tehet, bármit ellenem érzelmeim ugyan azok lesznek iránta, mint mikor megismertem. Akárhányszor meg fogom látni mindig fel fog lobbanni az a bizonyos tűz és azt csak ő tudja eloltani. Be kell vallanom annyira, gyűlölöm, hogy már szeretem. Olyan vagyok, mint egy óvodás, aki nem tud érzelmeivel mit kezdeni. Nem tudja igazából fel fogni, hogy mi történik, vele csak annyit tud, hogy van és ez ellen ő semmit nem tud tenni.

Becsuktam szemeim és elképzeltem, hogy ott fekszik mellettem. Lehetetlen ezt elképzelni. Érezni kell teste melegét és bőre édes illatát. Engedni kell, hogy egész lénye mámorba ejtsen, majd reggel mikor mellette ébredek érezni, kell a biztonságot, amit ölelő karjai adnak.  Nagy nehezen elaludtam, de még álmaimban is az ő tökéletes hófehér arcát láttam.

Délben arra keltem, hogy valaki vadul veri az ajtóm. Ki mentem hát kinyitni és JiYong meg a hülye haverja rontott be rajta T.O.P.
• Gyertek be nyugodtan. - invitáltam őket mikor már rég bent voltak.
• TE TELJESEN MEGŐRÜLTÉL????? - kérdezte üvöltve JiYong mikor becsuktam a bejárati ajtóm és félénken feléjük fordultam.
• Nem. Nem teljesen. Megérdemelted JiYong. Nekem már semmi közöm hozzád te meg csak úgy szó nélkül berángatsz a kocsidba. Ezt akárhogy is nézzed emberrablás.
• Szerencséd, hogy elengedtek óvadékkal. - fenyegetett az ujjával.
• Magadnak köszönd már mondtam, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
• Te ezt most direkt csinálod velem?
• Ahogy te is velem.
• Na, gyere csak velem. - megfogta a kezem és elkezdett rángatni a szobám felé.
• Engedj el te idióta. 
• Nem érdekelsz. Nem mondom el többször. - kezdte el monológját mikor becsukta mögöttünk az ajtót. - Fejezd be. - fordult felém. Kezdődhet a vita gondoltam magamban.
• Én fejezem be? Te vagy ilyen gerinctelen féreg.
• HALLGAS MÁR VÉGIG AZ ÉG SZERELMÉRE. - megszeppentem. - Szeretlek Jessica és rád van szükségem senki másra.
• Ezt mondtad annak a csajnak is?
• Ide figyelj, ha nem fogod, be én betömöm a szádat.
• Azt próbáld meg.
• Máskor is megtettem már. - és lenézett a nadrágjára.
• Inkább befogom. - vágtam be a hisztit.
• Szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni. Ezért fel szeretnélek vállalni. Hadd tudja meg mindenki, hogy mi egy pár vagyunk.
• Ez szép is jó csak, hogy mi nem vagyunk együtt. - gúnyolódtam.
• De lehetnénk.
• De nem fogunk. - megcsókolt. Megrúgtam ő pedig ledobott az ágyra. - JiYong ha hozzám fogsz nyúlni neked véged, van. Megértettél?
• Nem. - megint megcsókolt és most már viszonoztam.
• JiYong hagyjál már.
• Nem. - megcsókolt.
• Takarodj már JiYong.
• Nem érdekelsz. - megint birtokba vette a számat. Újra felvitt a csúcsra, amit nagyon élveztem. Újra meg újra eléri a célját akárhányszor hozzám ér. nem tudok neki ellen állni és tudom ez lesz a vesztem, amiben önkéntelenül is bele sétáltam már. Már rég tennem kellett volna érzéseim ellen, de nem tudtam. Nem tudok ennek a férfinek ellen állni akár mit is tesz. Kell ő nekem és ezt ő mindenkinél jobban tudja. A szoba újra kettőnk szenvedélyétől lett túl fűtött. Kizártuk a külvilágot pár percre elménket pedig bezártuk, hogy semmi féle gondolat ne jöjjön ki fejünkbe vagy igya be magát. Mikor már mindketten kiéltük vágyainkat mellém feküdt.
• JiYong. Ezt nem kellett volna. - suttogtam fülébe miközben ő próbált minket betakargatni.
• Szeretlek. - megpuszilta az orrom én pedig elégedetten dörgölőztem hozzá.
• Én is. Bocsi a tegnapiért.
• Nem haragszom. Kárpótoltál. - kacsintott egyet.
• JiYong ha végeztettek nem mehetnénk már haza. - hallatszódott T.O.P hangja.
• Te mehetsz.
• De a kocsiddal vagyunk. 
• Jaj nem igaz. Este még jövök hozzád. Van egy meglepetésem. 
• Rendben. - megcsókolt, felöltözött és elment.

Izgatottan vártam az estét nem tudtam mire készül. Talán el akar vinni valahová? Fogalmam sem volt. Nem tudtam mit vegyek fel vagy, hogy készüljek, hogy megyünk e valahová. Azt se tudtam mikor jön. Jaj, ezt nem hiszem el. Megőrülök. Elmúlt már 8 óra mikor beállított.
• Szia, baby. - csókolt meg. - Legyél nagyon elegáns ma fontos jelenésünk van… 

…
A YG Entertaiment székhelyére vitt, ami teli volt riporterekkel.
• Mi folyik itt GD?
• Majd meg tudod. - egy öregedő férfi kezdett el valamit motyogni JiYongról amit sajnos nem értettem, mert olyan gyorsan beszélt és az agyam se volt jelen. Utána bejelentették, hogy nem sokára kiadnak egy új albumot. - Kérem, ne menjenek még el. Szeretnék valami nagyon fontosat bejelenteni, ami teljes egészébe meg fogja változtatni az életemet. Jessica ide jönnél hozzám? - a francba tudhattam volna. Be akar mutatni mindenkinek? Ne már. Kérlek ne most. Bizonytalanul lépkedtem felé majd felmentem mellé a dobogóra. - Jessica. - térdelt le elém. Ez most mi a fene? - Hozzám jössz feleségül?