12.rész: "Miért kérted meg a kezem?"

• Te-te-te-tessék? - dadogtam értetlenül. Nem akartam hinni a fülemnek, az eszemnek és a szemeimnek.
• Jól halottad. - egy gyűrűt vett elő. - Legyél, kérlek szépen a feleségem.
• Leszek. - mondtam neki önkívületi állapotban. Nem is gondolkoztam a válaszon csak hagytam, hogy a szívem tegye azt, amit tenni akar.
• Hallották ezt? Jessica a mennyasszonyom. - mondta büszkén a tömeg felé fordulva miután az ujjamra húzta a gyűrűt.
• Nem gondolja JiYong Úr, hogy ez a lány egy kicsit fiatal önhöz? Mit gondolnak majd így önről az emberek? Ez kettétörheti karrierét.
• Tudják mit. Ha ezen fog cammogni a sajtó, akkor inkább felhagyok mindennel. Kilépek a sztárságból, ha rólam vagy Jessicaról bármi megjelenik, az újságban vagy a tévében ezzel az ügyel kapcsolatban. Nem önök fogják nekem megmondani, hogy kivel legyek. Majd én tudom mi jó nekem és mi nem. És ha meg bocsájtanak nekünk sürgős dolgunk van, így inkább elmennénk. Viszontlátásra.

 A kocsiba ültünk a parkoló házban. Nem szóltam hozzá. Csak bámultam magam elé és a gyűrűmet néztem. Ez most komoly? Tényleg megkérte a kezem? De hát annyit veszekedtünk és ráadásul tegnap nem is voltam hozzá kedves. Akkor miért kérte meg a kezem? Talán tényleg szeret engem? Lehetséges.
• Min gondolkozol? - fogta meg a kezem és mosolygott rám mint egy ártatlan kisfiú akinek semmi bűne sincs.
• Semmin. - vágtam rá gyorsan a választ. Nem akartam, hogy már megint a fejembe turkáljon mint egy pszichológus.
• Ne hazudj már megint. - ölelt magához.
• Miért kérted meg a kezem?
• Tessék? - kérdezte meg döbbenve.
• Hisz olyan gonosz voltam veled tegnap és ráadásul állandóan veszekszünk. Mindig csesztetlek valami miatt. És hát fiatal vagyok hozzád meg ráadásul nem is illek hozzád.
• Nem vagy fiatal. És nem azért kértelek meg, mert fiatal, vagy hanem azért mert szeretlek, és nem akarlak soha többet elveszíteni. Nem akarom, hogy másé legyél. Azt akarom, hogy az enyém legyél. És amúgy is szerintem meg éppen azért veszekszünk állandóan mert nagyon is illünk egymáshoz.
• De a népszerűséged?
• Egyszer úgyis elmúlik. De te itt leszel velem ameddig csak élek vagy még kb 3-4 évig. - nevetett fel.
• Nem vagy vicces JiYong. Én is nagyon szeretlek.
• Tudom. Mi összetartozunk. Te kellesz nekem és én is neked. Nem hagyhatjuk el egymást. Mindig mikor lefekszem aludni csak téged, látlak. Látom, ahogy jössz felém és mosolyogsz rám. Bármit csinálok, azt azért csinálom, hogy neked tetsszen. Te vagy az én múzsám. Nem tudom mit tettél velem, de kérlek, folytasd tovább. Nem akarok belőled kiszeretni. Azt akarom, hogy újra és újra enyém legyél.
• JiYong… - megcsókolt.

… 

Már egy hónapja, hogy megkérte a kezem és az óta sokat változott. Alig megy el nélkülem valahová. Ha nem megyek vele, akkor ő se megy el otthonról. Többet foglalkozik velem és lerészegedni se szokott. Az életünk boldog és felhőtlen. Egyre jobban szeretem és most már biztos vagyok benne, hogy ez nem csak egy fellángolás. Vele akarom tölteni minden percem. Életem végéig szeretni fogom és tudom, mármint most már biztos vagyok benne, hogy sosem fog cserbenhagyni.

Prológus…
Egy ideig szívedben Jessica minden boldog és szép lesz, de gondold át. Mi lesz, ha öregedni fogsz, és nem fogja már benned megtalálni azt a szépet amit eddig látott? Más lányt fog magának keresni aki sokkal de sokkal fiatalabb lesz nálad és szebb. Lassan majd te is végedhez fogsz közeledni és onnan már nem lesz vissza út. Használj ki minden percet, hogy most még a tiéd, mert nem sokára egyedül maradsz. Lesznek gyerekeitek de egyszer azok is felfognak nőni. Nekik is családjuk lesz, és ha szerelmed elhagy egy fiatalabb lány miatt nem lesz, aki melletted maradjon. Használj ki minden percet, hogy fiatal vagy. Ne ragadj le egy mellett életed végéig, mert virágod szirmai nem sokára elhervadnak. Most élj, mert most vagy fiatal.

…
Már javában az esküvőmet terveztem pedig még addig egy év volt. De akkor is tisztában akartam lenni a dolgokkal. Rendeltem a neten nagycsomó esküvői magazint, amiből majd választok magamnak ruhát. Már a fejemben a ceremónia is lezajlott ezerszer és már egyre jobban vártam. Kimentem a postáért és az újságok között volt egy névtelen boríték. Felbontottam:
" Jessica meg fogsz halni."

11.rész: "Hozzám jössz feleségül?"

Nem tudtam aludni. Bűntudatot éreztem. De az a rohadék megérdemelte. Én velem ne játsszon semmilyen idióta. De azért remélem nem lesz semmi baja. Legfeljebb… ááá… mindegy hagyjuk. Úgy is megússza valahogy hisz ő Kwon JiYong. Úgyse engedi a YG, hogy a hírnevén valami féle fekete folt legyen.  Legfeljebb benne lesz, a médiába úgyis erre vágyik. Szereti, ha csak vele foglalkoznak. Egy hatalom mániás kis pöcs.

Ha még szeret, akkor miért keresi más lányok társaságát? De lehet, hogy nem is rólam beszélt. Áááá ezt nem hiszem el. Mindig erre a rohadékra gondolok. De nem tudok mást tenni. Bele itta magát réges-rég gondolataimba és ez ellen én már semmit nem tudok tenni. Tehetek bármit vagy ő tehet, bármit ellenem érzelmeim ugyan azok lesznek iránta, mint mikor megismertem. Akárhányszor meg fogom látni mindig fel fog lobbanni az a bizonyos tűz és azt csak ő tudja eloltani. Be kell vallanom annyira, gyűlölöm, hogy már szeretem. Olyan vagyok, mint egy óvodás, aki nem tud érzelmeivel mit kezdeni. Nem tudja igazából fel fogni, hogy mi történik, vele csak annyit tud, hogy van és ez ellen ő semmit nem tud tenni.

Becsuktam szemeim és elképzeltem, hogy ott fekszik mellettem. Lehetetlen ezt elképzelni. Érezni kell teste melegét és bőre édes illatát. Engedni kell, hogy egész lénye mámorba ejtsen, majd reggel mikor mellette ébredek érezni, kell a biztonságot, amit ölelő karjai adnak.  Nagy nehezen elaludtam, de még álmaimban is az ő tökéletes hófehér arcát láttam.

Délben arra keltem, hogy valaki vadul veri az ajtóm. Ki mentem hát kinyitni és JiYong meg a hülye haverja rontott be rajta T.O.P.
• Gyertek be nyugodtan. - invitáltam őket mikor már rég bent voltak.
• TE TELJESEN MEGŐRÜLTÉL????? - kérdezte üvöltve JiYong mikor becsuktam a bejárati ajtóm és félénken feléjük fordultam.
• Nem. Nem teljesen. Megérdemelted JiYong. Nekem már semmi közöm hozzád te meg csak úgy szó nélkül berángatsz a kocsidba. Ezt akárhogy is nézzed emberrablás.
• Szerencséd, hogy elengedtek óvadékkal. - fenyegetett az ujjával.
• Magadnak köszönd már mondtam, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
• Te ezt most direkt csinálod velem?
• Ahogy te is velem.
• Na, gyere csak velem. - megfogta a kezem és elkezdett rángatni a szobám felé.
• Engedj el te idióta. 
• Nem érdekelsz. Nem mondom el többször. - kezdte el monológját mikor becsukta mögöttünk az ajtót. - Fejezd be. - fordult felém. Kezdődhet a vita gondoltam magamban.
• Én fejezem be? Te vagy ilyen gerinctelen féreg.
• HALLGAS MÁR VÉGIG AZ ÉG SZERELMÉRE. - megszeppentem. - Szeretlek Jessica és rád van szükségem senki másra.
• Ezt mondtad annak a csajnak is?
• Ide figyelj, ha nem fogod, be én betömöm a szádat.
• Azt próbáld meg.
• Máskor is megtettem már. - és lenézett a nadrágjára.
• Inkább befogom. - vágtam be a hisztit.
• Szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni. Ezért fel szeretnélek vállalni. Hadd tudja meg mindenki, hogy mi egy pár vagyunk.
• Ez szép is jó csak, hogy mi nem vagyunk együtt. - gúnyolódtam.
• De lehetnénk.
• De nem fogunk. - megcsókolt. Megrúgtam ő pedig ledobott az ágyra. - JiYong ha hozzám fogsz nyúlni neked véged, van. Megértettél?
• Nem. - megint megcsókolt és most már viszonoztam.
• JiYong hagyjál már.
• Nem. - megcsókolt.
• Takarodj már JiYong.
• Nem érdekelsz. - megint birtokba vette a számat. Újra felvitt a csúcsra, amit nagyon élveztem. Újra meg újra eléri a célját akárhányszor hozzám ér. nem tudok neki ellen állni és tudom ez lesz a vesztem, amiben önkéntelenül is bele sétáltam már. Már rég tennem kellett volna érzéseim ellen, de nem tudtam. Nem tudok ennek a férfinek ellen állni akár mit is tesz. Kell ő nekem és ezt ő mindenkinél jobban tudja. A szoba újra kettőnk szenvedélyétől lett túl fűtött. Kizártuk a külvilágot pár percre elménket pedig bezártuk, hogy semmi féle gondolat ne jöjjön ki fejünkbe vagy igya be magát. Mikor már mindketten kiéltük vágyainkat mellém feküdt.
• JiYong. Ezt nem kellett volna. - suttogtam fülébe miközben ő próbált minket betakargatni.
• Szeretlek. - megpuszilta az orrom én pedig elégedetten dörgölőztem hozzá.
• Én is. Bocsi a tegnapiért.
• Nem haragszom. Kárpótoltál. - kacsintott egyet.
• JiYong ha végeztettek nem mehetnénk már haza. - hallatszódott T.O.P hangja.
• Te mehetsz.
• De a kocsiddal vagyunk. 
• Jaj nem igaz. Este még jövök hozzád. Van egy meglepetésem. 
• Rendben. - megcsókolt, felöltözött és elment.

Izgatottan vártam az estét nem tudtam mire készül. Talán el akar vinni valahová? Fogalmam sem volt. Nem tudtam mit vegyek fel vagy, hogy készüljek, hogy megyünk e valahová. Azt se tudtam mikor jön. Jaj, ezt nem hiszem el. Megőrülök. Elmúlt már 8 óra mikor beállított.
• Szia, baby. - csókolt meg. - Legyél nagyon elegáns ma fontos jelenésünk van… 

…
A YG Entertaiment székhelyére vitt, ami teli volt riporterekkel.
• Mi folyik itt GD?
• Majd meg tudod. - egy öregedő férfi kezdett el valamit motyogni JiYongról amit sajnos nem értettem, mert olyan gyorsan beszélt és az agyam se volt jelen. Utána bejelentették, hogy nem sokára kiadnak egy új albumot. - Kérem, ne menjenek még el. Szeretnék valami nagyon fontosat bejelenteni, ami teljes egészébe meg fogja változtatni az életemet. Jessica ide jönnél hozzám? - a francba tudhattam volna. Be akar mutatni mindenkinek? Ne már. Kérlek ne most. Bizonytalanul lépkedtem felé majd felmentem mellé a dobogóra. - Jessica. - térdelt le elém. Ez most mi a fene? - Hozzám jössz feleségül?

10.rész: Mert másé a szívem

 

 

• És mégis miről meséljek én te neked. Menj, a bögyös macádhoz vissza engem pedig felejts el. – suttogtam neki mérgesen miközben próbáltam karjaiból kiszabadulni. Nem akartam kínos helyzetbe kerülni a főnök előtt és végképp nem akartam azt, hogy kirúgjanak az állásomból, mert szükségem van a pénzre.
• Nem tudlak. – hajolt felém, de elfordítottam az arcom.
• Nem úgy láttam az előbb oda kint. – korholtam le mintha még mindig lenne hozzá valami közöm. Nem már nincs vertem a falba bele képzeletbeli fejem. Mit kérem, számon tőle azt tesz, amit akar.
• Nem tudlak és nem is akarlak elfelejteni. Belátom hiba volt bántanom téged nem akartam bocsáss meg. Nem tudok lemondani a bulikról, mert nekem kellenek, hogy kiengedjem a gőzt. – mintha őszinte lett volna. Nem tudtam hinni neki. Nem tudom már melyik arca a valódi és melyik nem. Annyi féle módon viselkedett már velem. Nem tudom eldönteni mikor teljesen önmaga.
• Én elhiszem, de ez már nem az én problémám. Akkor kellett volna gondolkodnod. – vettem félvállról a dolgot.
• Bocsáss meg. – könyörgött. Egy percre megsajnáltam, ahogy ott állt előttem, mint egy szerencsétlen, meggyötört ember. Válaszokat akartam arra, hogy mit miért tett.
• Miért nem vittél magaddal a bulikra? Ha vittél volna, akkor nem itt tartanánk.
• Azért nem vittelek, mert nem akartam, hogy egy ilyen fiatal lánnyal lássanak, mint te. Nem tett volna jót a hírnevemnek. – néma csönd uralkodott közénk. El se akartam hinni, amit mondott. Elkezdtem szégyellni magam. Tudhattam volna. Hogy lehettem ilyen naiv. Honnan vettem azt az őrültséget, hogy én meg ő boldogságban fogunk élni ameddig meg nem halunk. Nem mesében élünk. A valóságban nem így megy. Én is ugyan olyan nyálas liba vagyok, mint a többi. Nem tudtam épp kéz-láb mondatott kinyögni magamból.
• Ja, hogy te szégyellsz engem. – dünnyögtem.
• Nem szégyellek téged. – mondta hadarva mintha próbálná menteni a menthetőt.
• De te szégyellsz engem. De az jó volt mikor meg tudtál kefélni? Ahhoz nem voltam túl fiatal mi? Tudod mit kár volt veled lefeküdni. Nem tudok jobbat kár volt téged megismerni. Egy rohadék vagy JiYong. Neked a hírnév fontosabb bármi másnál. Velem nem mersz mutatkozni, de egy kurvával igen. Tudod, mit legyél, boldog engem viszont felejtsél el. Ja és ha még egyszer elkezdesz ráncigálni, így mint az előbb akkor szólni fogok a rendőrségnek. Elegem van belőled. - ott hagytam és mentem kifelé mosolyt erőltetve arcomra, higgadtságot színlelve a rendeléseket felvenni. JiYong nem sokkal utánam visszament a lányhoz. Nem vette le rólam a tekintetét. Bárhová mentem éreztem, hogy kíséri lépteimet.

• Fizetnék. - emelte meg kezét. Oda mentem hozzájuk s láttam, hogy a lány sír.
• De JiYong én, szeretlek. - mondta neki a lány miközben könnyeivel küszködött. Nem sajnáltam hisz megérdemli, ahogy én is megérdemlem mostani sorsom.
• Mondtam baby csak egy éjszaka kellett. – mondta hidegen és szárazon miközben a pénztárcájában turkált.
• De miért? – kérdezte a lány hátha meggondolja magát vagy talán csak ő is értelmetlen választ várt értelmetlen kérdésére, aminek úgy is tudja a válaszát.
• Mert másé a szívem. - felnézet rám én pedig lesütöttem szemeim. Nem akartam, többet rá nézni. Undorodtam tőle és azon voltam, hogy minél jobban távol tartsam magamtól.
• Remélem jól érezték magukat és legközelebb is ellátogatnak hozzánk. – szóltam közbe, hogy a kínos csend ne váljon még kínosabbá.
• Én biztosan. - mosolygott rám gúnyosan JiYong.

Letelt a műszakom. Átöltöztem utcai viseltben majd a személyzeti ajtón távoztam. Ma is sikerült össze szednem egy igen tekintélyes borra valót. Már alig vártam, hogy haza érjek mikor egy fekete kocsi állt meg mellettem és beráncigált ajtaján. Nem tudtam visítani, mert befogta a számat.
• JiYong te megőrültél? Mondtam neked valamit. – üvöltöttem vele.
• Nem érdekel, mert csak téged akarlak.
• JiYong engedj el. – kiabáltam vele még jobban de tudtam tettem reménytelen hisz mindig az van amit ő akar.
• Nem. Nem foglak. - leengedtem az ablakot és elkezdtem üvölteni.
• SEGÍTSÉG EZ AZ ŐRÜLT EL AKAR RABOLNI. VALAKI SEGÍTSEN. KÉREM!!!!!!!!!!!
• Fejezd már be. - visszahúzott, de késő volt a rendőrök felfigyeltek ránk. Megállítottak és oda sétáltak hozzánk.
• Jó estét biztos úr.
• Jó estét önöknek is. Valami probléma van kisasszony?
• Igen. Ez az elmebeteg berángatott a kocsijába és el akar rabolni.
• Ne higgyenek neki. Egy kicsit részeg.
• Nem vagyok az. 
• Jó majd mindjárt megtudjuk. Kérem, fújjon bele a szondába. - bele fújtam és nem találták nyomát, hogy ittam e. - Uram kérem, szálljon ki a kocsiból. Velünk kell jönnie. Hölgyem maga pedig haza mehet, de előtte elkérném az adatait. - lerendeztünk mindent majd boldogan egy kicsit lelkiismeret fuldoklással mentem hazafelé.

9.rész: "Bocsáss meg, hogy hazudtam."

Sötétség lepi el a szobámat. Kapkodjuk, mindketten mohón a levegőt mintha attól félnénk, hogy nem sokára elfogy mind. Kimerülünk, és mindkettőnk homlokán gyöngyözik az izzadság. Lassan minden elhalkul. Lélegzettünk normalizálódik, testünk kezd megnyugodni. Csak egy valami nem a szívünk s vágyaink. Keressem kezeimmel arcát. Ő újra visszatér, ölelésembe majd megcsókolja gyengéden ajkaim. Most már nem fázok. Nincs miért fáznom hisz itt fekszik mellettem az, az ember, akire mindig is vágytam. Újra meg újra magával ragad és eljutunk az általam elképzelt hegycsúcson lévő gyönyör kastélyába. Már nincs körülötte kietlen szírt, mit a sötétség tart fogságában. Most már csak kiszámíthatatlan erdővel van körül véve. Az erdő mi eltakar minket, és ha elhagyjuk, kastélyunk eltakarja testünk egymás elől. Kétségbe esve rohanok, keresem, de nem találom. Nem, nem, nem. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Nincs, elveszve hisz itt van velem és talán pár hónap múlva már örökre együtt leszünk.

Nagyon szeretem ezt a fiút és, hogy itt van, velem mindent felülmúl. Szeretem őt és vele akarok, lenni ameddig csak lehet. Ki akarok minden percet használni, hogy ő az enyém.
• Két nap múlva indulunk. - mondta JiYong mikor újra egymás mellett feküdtünk.
• Tessék??? - kérdeztem értetlenül.
• Három nap múlva ezt már nálam csináljuk. – simogatta meg arcomat.
• Bolond vagy.
• Te tettél azzá.
• Nem baj. JiYong…
• Mi az?
• Bocsáss meg, hogy hazudtam. Nem akartam, hogy haragudj rám.
• Pedig nagyon haragudtam. De mikor megláttam, hogy miket irkálsz nekem twitteren meglágyultam. Tudtam, hogy hazudsz, de kérlek, legközelebb ne tegyél ilyent. 
• Csak meg akartalak óvni. Nem akartam, hogy miattam kerülj bajba. Hisz még soha senki iránt nem éreztem, így mint irántad és meg akartalak védeni. Nem akartam, hogy tönkre menjél.
• Tudom. De már nagyfiú vagyok. – megcsókolt.
• Tisztában vagyok vele. Párszor már bebizonyítottad. - nevettem fel.
• Holnap pakolsz. 
• De hát azt mondtad két nap múlva megyünk.
• Igen, de előtte felviszlek Pestre. Elmegyünk egy úgy nevezett randira.
• JiYong szeretlek. Meddig maradhatok veled Koreába? 
• Ameddig csak akarsz, de szívem szerint nem engednélek haza. 

2 hónap múlva…

Egy perc csak ennyi kellett. Mindig mindenhez csak egy perc kell. Azt hittem, hogy minden máshogy lesz, de tévedtem.

Már 2 hónapja vagyok Szöulban JiYonggal és a dolgok kezdenek megváltozni. Eleinte még minden rendben volt és zavartalanul mentek az események már- már unalmas esték. Utóbbi hetekben kezdi ki mutatni foga fehérjét. Részegen jár, haza hajnalban nekem pedig fogalmam sincs, hogy mit kéne ilyenkor tennem. Nem visz el magával sehová és már alig foglalkozik velem. Tervezgettem már sokszor, hogy haza megyek, mert ebből nem kérek, de ahhoz meg túlságosan szeretem. Én idióta barom, hogy lehetek ennyire tudatlan liba. Hogy csavarhatott ennyire az úja körré egy fiú.

 Megint elment bulizni és én megint itthon maradtam egyedül. Kértem este, hogy menjünk el kettesbe, valahová de ő e helyett inkább elment. Vártam kétségbe esetten rá s alig bírtam aludni, mert aggódta, hogy valami baja fog esni. Reménytelenül hosszú éjszakám volt. Ültem az ágyamon és sírtam. Nem tudom tovább ezt csinálni. Képtelen vagyok rá. Ennek így nincs értelme.  Hajnalban tért haza szokás szerint nagy ricsajjal. Elé mentem a bejárati ajtóhoz.
• Hol voltál? - kérdeztem tőle halkan és nyugodttan.
• Mi közöd hozzá? Amúgy is mondtam, hogy bulizni megyek a srácokkal. – rám se nézett. Levegőnek nézett és dülöngélve ment bentebb a házba én pedig karba tett kézzel követtem.
• Részeg vagy.
• Mit csináljak, ha egy buliban alkohol is van? - most már kiabált.
• Talán nem kéne ennyit innod, hogy ilyen állapotba kerülj haza. – ordibáltam vele én is.
• Nem vagy az anyám.
• Nem a barátnőd lennék vagy mi a szösz, akit elhanyagolsz. – már majdnem sírtam, de még tartottam magam. Nem láthat gyengének. Ő nem.
• ELHANYAGOLAK???? Csak neked élek és te azt mondod, elhanyagollak?
• Igen mert így is van, alig foglakozol velem. Alig beszélgettünk már. Vagy részegen jössz haza vagy levegőnek nézel.
• Na, majd most. - közeledett felém. Megcsókolt, de nem engedtem neki. Próbáltam ellökni magamtól, de nem tudtam. Erősebb, mint én. Megrúgtam és végre elengedett. Meg akartam fordulni, de ő elkapta a karom. - Most mi bajod van? – kérdezte ártatlanul mintha valamit én rontottam volna el. Nem én vagyok a bűnös. Te vagy az. Érted élek és halok te pedig így bánsz velem.
• Az, hogy részeg vagy. Engedj el.
• Nem. - megint megrúgtam és most meg tudtam menekülni. Ezt jól párszor eljátszottuk, már akárhányszor lerészegedett, de most telt be a pohár. Faképnél hagytam és bezárkóztam a vendégszobába. Nem bújtam mellé az ágyba, nem kértem GD-ből. Önző ember. Csak magával foglalkozik. Egész éjszaka forgolódtam, de aludni nem tudtam. Próbáltam becsukni a szememet, de minden hiába.

 Délben mikor felkelt leültettem és elmagyaráztam neki a dolgokat. Beszéltem hozzá, de láttam rajta, hogy nem érdekli mondandóm. Olyan volt, mint egy élő halott
• JIYONG!!!!
• Ne kiabálj már. Szétszakad a fejem.
• De nem is figyeltél arra, amit eddig mondtam neked.
• Nem mert értelmetlen.
• Mi? Az, hogy fejezd be az e fajta életet, mert mindent tönkre teszel magad körül? Tönkre teszel engem is. Én, szeretlek, de nem bírom ezt már tovább. Nem normális ez a viselkedés. Felnőtt ember vagy. Úgy is kéne viselkedned.
• Nem te fogod megmondani mit, csináljak. - felállt. - Majd én eldöntöm mi a jó és mi nem számomra.
• És ez szerinted jó?
• Igen. Nekem jó. Nekem kell jónnak lenni nem neked. 
• De tönkre teszel. Nem bírom már sokáig.
• Akkor miért nem mész el? Mert, hogy én nem fogok változni az is biztos. Nekem tetszik az e fajta élet. - felrohantam közös szobánkba és elkezdtem csomagolni. Lementem bőröndömmel, de nem állított meg. Tényleg azt akarja, hogy hagyjam el. Hát tessék. Elmegyek. Kiléptem az ajtón és szívem újra ezer darabjára tört össze.

Elmentem egy szállodába. Pár napot akartam ott tölteni, de rá jöttem ez nehéz lesz. Nem tudok haza menni. Nincs elég pénzem a repülőjegyre. Itt maradtam egyedül. Mintha csapádba estem volna s kénytelen lennék arra várni, hogy valaki mentsen meg. Hívogatott párszor, de sose vettem fel. Nem érdekelt.

Pár hét múlva elmentem munkát keresni, hogy legyen, pénzem reméltem nem fogok örökre Koreában maradni. Viszonylag gyorsan találtam egy jól fizető állást. Egy étteremben kerestem a kenyerem, mint pincérnő. Egyik este egy szokatlan és váratlan vendég lépett be az étterem ajtaján. JiYong volt az egy nővel az oldalán. Mikor megláttam a szívem szakadt meg. Ilyen gyorsan elfelejtett? Ezek szerint. Nekem kellett oda mennem hozzájuk. Nem nagy örömmel mentem, de mentem.
• Jó estét kívánok! Üdvözöljük éttermükben önöket! Felvehettem a rendelésüket? – mondtam semleges hangon szokásos monológom miközben oda adtam az étlapom majd a jegyzettömböm felé hajolva folytattam.
• Jessica? Te mit keresel itt? – kérdezte kíváncsian.
• Ajánlhatok önöknek az étlapról?
• Kérdeztem valamit.
• Tehát még nem döntöttek később vissza jövök. - elmentem tőlük. Ez volt a legjobb megoldás. JiYongot levegőnek nézni. Utánam jött és berángatott az öltözőbe.
• Most pedig mindent elmesélsz…