14.rész: "Mi történt?"

• Ébredezik. - hallottam mikor már majdnem nyitva volt a szemem. JiYongot pillantottam meg legelőször egy kissé homályosan. A fejem nagyon fájt és olyan gyengének éreztem magam.
• Hol vagyok? - kérdeztem tőle rémülten pedig felesleges volt. Tudtam jól, hogy kórházban vagyok azt is tudtam miért csak azt nem értettem, hogy találtak rám. Értettem? Nem tudtam eldönteni, hogy mi történt. Minden olyan hirtelen volt akkor is minden. Egyik pillanatban még az életemért küzdöttem a következő pillanatban pedig minden elsötétült. Szeretném tudni most már végre, hogy mi folyik körülöttem.
• Kórházban. Emlékszel valamire? - kérdezte aggódva és a kezem simogatta.
• Igen. - néztem rá és próbáltam tekintettemmel megnyugtatni.
• Mi történt? - tudni akarod? Én is tudni akarom. Fogalmam sincs, mi folyik körülöttem. Azt se tudom mit tegyek vagy, hogy tudok e ellen tenni valamit.
• Elestem. Megszédültem és elestem. - hát én nem vagyok komplett, hogy hazudok. El kéne, neki mondanom tudom jól, de nem akarok több bajt okozni neki, mint, amit eddig is okoztam már. Tudom jól, hogy mióta vele vagyok állandóan miattam szívatják. Nem kell neki ennél is több probléma. - Hogy találtatok rám?
• Gyanús volt, hogy olyan sokáig vagy már oda.
• Köszönöm. - suttogtam.
• Bolond ne köszönj semmit. - megcsókolt én pedig bele karoltam a nyakába.

Elengedtek haza még az nap. A rendőrök kihallgattak, de nekik se mondtam többet, mint JiYongnak. Nem tudom miért. Talán azért mert nem akarom, hogy boldog, békés életemet egy ilyen dolog beszennyezze. Leplezni akarom az elém rakott tényeket, hogy valakinek útban vagyok és meg akar ölni. Nem. Én ezt nem fogom hagyni. Boldog akarok lenni és nem pedig szomorú. Nem akarok többet rettegésben élni. Majd én mindent megoldok. Lehet, hogy tényleg csak a média akar megijeszteni és azért küldték rám azt az őrültet. Mert ha nem ők lennének, akkor engem elvitt volna az a valaki vagy megölt volna.

• Szia JiYong mondjad. - az ajtót résnyire nyitotta ki és úgy leskelődött befelé. Olyan volt, mint egy ártatlan kisfiú, aki játszani szeretne. Erről mondjak le? Nem akarok erről a boldog emberről lemondani. Vele akarok, lenni addig ameddig tehetem.
• Bebújhatok melléd? - elő vette legédesebb hangját.
• Ez hülye kérdés tudod jól, hogy igen. - befeküdt mellém majd átölelt és magához húzott.
• Megcsókolhatlak?
• Most milyen játékot játszol?
• Semmilyent. Csak azt hittem meg fogsz halni. Egész éjszaka ott ültem melletted és imádkoztam ne legyen semmi bajod. Ha történt volna veled valami én abba bele haltam volna. - meg sajnáltam, de akkor se mondom el neki.
• Szeretlek JiYong.
• Én is téged. Legközelebb ne tedd ezt velem. - megcsókolt. - Fáj még a fejed?
• Nem.
• Egy light sexben benne vagy?
• JiYong de egy izé vagy…

…
Másnap reggel egyedül keltem fel. JiYong hagyott egy cetlit, hogy el kellett mennie, mert a főnök látni akarja őket. Unatkoztam és úgy döntöttem leülök a Tv elé és keresek valamit. Hamar rá jöttem, hogy hétköznap reggel reklámokon kívül nem sok dolog van a Tvben. Kikapcsoltam hát és kimentem az udvarra egy könyvvel majd leültem a medence mellé a napozó ágyra. Kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. E.L.James A szürke ötven árnyalata. Ezt a könyvet JiYongnak vettem, mert tudom milyen kis perverz. Hát elég gyorsan végzet vele. Annyira tetszett neki, hogy a trilógia többi részét is meg kellett venni. Nem nagyon szeret olvasni, de ezt a könyvet falta. Talán magára ismert a főhős szerepében. Nevetnem kell, rajta de ő és Christian nagyon sok mindenben hasonlítanak.

Egyszer csak egy boríték hullott az ölembe, amiből repülő volt hajtogatva. Egy gyerek mondóka volt átköltve béna verssé.

" Kipp kopp kopogok
Találd ki, hogy ki vagyok.
Ajtó mögött pisztolyt tartasz
Legközelebb meg is halhatsz."

Ki a fene ez. Egy csattanást hallottam a házból kiszűrődni. Nincs fegyverem. Hogy védem meg magam? Nem mertem be menni a házba, de muszáj volt. Így felálltam kerestem egy nagykövet és elindultam a házba.

13.rész: " Mi lenne ha... "

Nem foglalkoztam a levéllel. Úgy voltam vele nem nagyon fontos. Lehet, hogy csak a média akar rám ijeszteni. Csak, hogy rám nem tudnak. JiYongnak se mondtam el, mert nem akartam neki problémát. Ha még egyet kapok úgy is a rendőrségre megyek vele. Már, már feledésbe merült a levél mikor kaptam megint egyet, de most nem fenyegető sor volt benne, hanem egy béna kis versike.

" Két ember beszélget,
Az egyik megéhezet 
Sajnos félre nyelt
És a más világra ment." 

Nem ijedtem meg, hanem betegnek tartottam ezt a valakit. Nem normálisak az ilyen emberek. Ezt a levelet most eltettem, de úgy gondoltam, hogy még ezzel sem érdemes a rendőrségre menni. Gondolkoztam, hogy ki lehet az. Igaz az itteni barátaim nem állnak velem szóba mióta visszajöttem és megtudták, hogy JiYonggal vagyok, de ezt azért nem tennék velem. A szüleim sem akarnak nagyon velem beszélni mióta felhívtam őket és elmeséltem nekik, hogy nem sokára feleség leszek. Szó szerint kitagadtak, mert azt akarták, hogy tanuljak még. Nem hiszem, hogy ilyen szemetek lennének meg am is nem itt élnek. A média. Na, ebben sokkal biztosabb voltam. De mit tudok én azzal ellenük tenni, ha elmegyek a rendőrségre. Magam maradtam. Majd megunják egyszer.
• Szia, baby. - néztem fel GD re újságom mögül. - Mit nézel? - mutattam fel az esküvői magazint. - Már megint? - kérdezte csipkelődve, de tudom jól, hogy csak játszik, mint, egy kisgyerek.
• Még mindig JiYong. Alig várom már. - felálltam és oda sétáltam hozzá. Átöleltem és ő is engem. 
• Mi lenne, ha ma elmennék este valahová csak mi ketten. - nézett le rám lelkesen.
• Rendben. Benne vagyok. Most amúgy egyedül vagyunk itthon?
• Igen.
• A hülye haverjaid nincsenek itt? - kérdeztem kétkedően és számonkérően.
• Nincsenek. - végre. Ugyanis az utóbbi napokban meg volt a ház szállva a Big Banggel. Szeretem őket meg minden, de már egy kicsit idegesítő volt az 5 fiú együtt. A haverjai eldöntötték, hogy JiYonggál fognak nyaralni, na, ettől kezdve egy perc nyugtom nem volt. Mintha óvodába lettem volna. És nem én voltam a kisgyerek.
• Akkor gyere velem. - kézen fogva szobánkba vezettem és magunkra zártam az ajtót.

… 
Este elmentünk egy étterembe és ahhoz képest úgy volt, hogy ketten megyünk jöttek a többiek is. Értetlenül néztem JiYongra mikor a csapat többi tagja szállt befelé a kocsiba és ő is ugyan ezzel a tekintettel nézett rám vissza. Egy sushi bárba mentünk köszönhető SeungRinek. Útálom a sushit. 
• Nem eszel Jessi? - kérdezte GD.
• Nem. Tudod, hogy nem szeretem.- durcáztam és tudtam jól, hogy nekem van igazam hisz arról volt szó, hogy ketten leszünk nem pedig az egész pereputtyal.
• Na, csak egy kicsit. Nézd direkt neked rendeltem. Nem csípős. - tartotta felém a pálcikát rajta egy darab sushival.
• Nem azzal van a bajom, hanem a hallal.
• Na, gyere, segítek. - felvett egy darabot és a számba tette. 
• Naaaaa gyerekek. - szóltak közbe a többiek röhögve, gúnyolódva és viccesen minket utánozva. 
• De hülyék vagytok. - nevettem én is velük együtt.
• Na és mikor lesz a nagy nap? - kérdezte tudakolva T.O.P
• Nem tudjuk még a hónapot és a napot. - mondta JiYong miközben rám nézett. Mintha én tudnám. Szívem szerint minél hamarabb hozzá mennék.
• JiYong nekem van egy ötletem. De szerintem nem fog tetszeni.
• Mondjad baby.
• Mi lenne, ha a szülinapodon lenne, úgyis van egy meglepim.
• És mi az?
• Nem mondom meg. De szerintem te is örülnél neki, ha a szülinapodon lenne. Majd 
meglátod miért.
• Majd még megbeszéljük kicsim. - szólni akartam, de hirtelen elkezdtem fulladozni. Mintha a tüdőmet szorította volna meg valaki. Alig kaptam levegőt, de már látni is csak homályosan láttam. GD próbált nyugtatni, de a légszomj akkor se múlt el. Nem tudtam mit tegyek. Pánikba estem, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen múlt el. - Jól vagy baby? Mi történt.
• Nem tudom. 
• Nem vagy asztmás? - kérdezte Daesung.
• Nem, de jobb, ha ki megyek a mosdóba. - felálltam és ki mentem. Mikor be értem a mosdóba rögtön a mosdó kagylókhoz mentem. Megmostam egy kicsit az arcom majd bele néztem a tükörbe. Egy boríték volt a mögöttem lévő falon. Nem tudtam, hogy került oda mikor az előbb még ott se volt vagy talán nem vettem észre. Oda mentem és levettem a falról majd elolvastam.

" Készülj, fel mindjárt meghalsz."
Döbbenten néztem a levelet. Ki a fene lehet ez és mit akar tőlem? Alig ismerek valakit. Ki akar engem az őrületbe kergetni? Valaki hátulról rám ugrott és a tokomat fogta meg. Szorította én pedig próbáltam magamról leszedni. Megfordultam a tükör felé, hogy lássam az arcát, de nem láttam, mert egy maszk volt rajta. Sikerült nagyjából leszedni magamról ekkor egy kést vett elő. Szúrni akart, de elkaptam a kezét kieset belőle. Megrúgott én pedig földre estem majd egy nagy ütést éreztem és se kép se hang.