1.rész: "Szia kicsi csaj"

Az életem egyszerűen tökéletes. Vannak, barátaim az osztályban én vagyok a legjobb tanuló. Több nyelven beszélek és fényes karrier áll előttem. Nem vagyok Koreai származású, de itt élek. Ez az én egyetlen és igazi otthonom. Imádom az itteni életet, ezt a sok embert, hogy ennyire különböznek. Mindegyiknek van, sajátossága én pedig imádok elveszni ezeknek a kielemzésében. Imádom Szöult. Nekem vannak a legjobb szüleim. Igaz a testvéremmel nem jövök ki, mert ő a kis kedvenc, de nem bánnom hisz mindent megkapok, amire csak vágyok. Kivéve egy dolgot. Szeretnék végre szerelmes lenni, de ezt én sose fogom megkapni. Mindegyik fiú egy aljas disznó én pedig mindig elhiszem nekik a szép szavakat és mikor nemet mondok az ágyas jelenetre másnap szokás szerint mindig más lánnyal látom meg az aktuális „partnerem”. Gyorsan elfelejtenek és keresnek mást. Ez az én keresztem…

Megint vissza kellett költöznünk pár évvel ezelőtt Magyarországra. Nem szerettem sose itt élni. Szöulban akartam maradni. Ott voltak a barátaim és az álmaim. Nem akartam újra Magyarországra költözni. Ide ahol semmi jó nem vár az emberre. Mikor annak idején itt laktunk senki nem barátkozott velem és kiközösítettek. Mikor eljöttünk Koreába felszabadultam, hogy nem kell foglalkoznom az idióták beszólásaival és, hogy itt az emberek ezerszer kedvesebbek velem. Boldog voltam Szöulban, most pedig újra ezt a boldogságot készültem eldobni.
• Jessica. Kész vagy már? – kiabált fel az emeletre anyám.
• Igen.
• Nem úgy látszik. Gyere, menjünk.
• Nem akarok menni. Itt akarok maradni. – hisztiztem, de hát semmire nem megyek ezzel az évek alatt ezt illet volna már megtanulnom. Nekem nem nagyon volt sose beleszólásom a családi életbe. Mindenben anyuék döntöttek minket pedig meg se kérdeztek, hogy mi a véleményünk csak csinálnunk kellett azt, amit ők mondtak.
• Még majd visszajövünk. 

…
Mikor megérkeztünk a házhoz, amit vettünk rá kellett jönnöm soha többet nem fogok úgy élni, mint előtte ráadásul egy Isten háta mögötti faluba költöztünk. Nem volt kedvem semmit se csinálni csak bemenni a szobámba és leülni a gép elé. Így is tettem, de hamar meguntam, mert egyik barátom sem volt fent a chaten. Hogy is lettek volna hisz ők alszanak. Most már így lesz, mindig tudom jól. Iskolába kellett mennem és rájöttem, hogy az itteni Gimnáziumok a Koreaihoz képest egy bölcsőde. Mikor kérdezték honnan jöttem inkább azt hazudtam Angliából. Nem akartam, hogy tudják, hogy Koreából. Hogy miért? Én se tudtam. Nem nagyon lettek barátaim csak egy fiú állt velem szóba. Imrének hívják és mintha már évek óta ismernénk egymást. Ő volt az osztály bohóca, de azért tanulmányi átlaga sem volt rossz. Az iskolában valamelyik téli hónapban Koreai hetet tartottak. Azt mondták, azért mert meg kell ismernünk Ázsiát jobban. Minden órán Koreáról tanultunk és a sok hazugságot, amit róla tanítottak nem nagyon tudtam lenyelni. De számomra nem ez volt a legfontosabb. Meghívták a Big Bang csapatott. Mikor Koreában éltem mindenki oda volt értük. Nekem nem volt annyira favorit, de azért utálni se utáltam őket. Ki választottak nekik egy osztályt, akikkel egy hétig egy osztályba jártak és hála a jó égnek mink-voltunk azok. Földrajz órán ültünk mikor mind az öten elkezdtek valamin nagyon röhögni. Figyeltem és értettem miről beszélnek. Így hát én is velük együtt nevetem. Lehajtottam a fejem a padot néztem és úgy röhögtem rajtuk. Imi mindig bökdösött, hogy mi van már velem mit röhögök annyira de nem tudtam neki elmagyarázni és nem is nagyon akartam.
• Nézd már ezt a nőt. Nem olyan, mint a képen a gorilla?
• De az.
• Jaj GD olyan gonosz vagy.
• Tán tetszik neked a csaj Daesung?
• Nem. 
• Majd egésznap tetveket eszel a hajából. Én a helyedbe nem jönnék vele össze. Gondolj, bele milyen lehet vele a sex. - majom hangot adott ki. Ezek betegek gondoltam magamban. - Majd csak arra lesztek figyelmesek, hogy kijönnek az állatvédők, mert egy majmot baszogatsz. – röhögtek fel mindannyian.
• Csak ne hogy a végén elkapjon tőle valami veszettséget, mert ha felizgatják nagyon harapós kedvében van olyankor. - szóltam közbe Koreaiul. A szám elé kaptam a kezem hirtelen és nem csak ők, de mindenki rám nézett. Szégyelltem magam. Éreztem, ahogy arcom egyre vörösebb lesz füleim pedig égnek mintha most gyújtották volna meg.
• Héé fiúk ez mindent értet. - szólalt meg végül JiYong és oda sétált hozzám lassú komótos lépésekkel. - Szia, kicsi csaj. - szólt hozzám koreaiul.
• Szia. – nem néztem fel rá. Továbbra is a füzetemet bámultam és próbáltam nem tudomást venni az előttem álló fiúról.
• Honnan tudsz koreaiul? - rántottam meg a vállam. - Mi a neved?
• Jessi.
• Akkor te most velem jössz. - felkapott és oda cipelt hozzájuk én pedig közben ököllel vertem.
• Tegyél le!!! - kiabáltam neki. 
• Nem teszlek. - végül leült engem pedig az ölébe ültetett. Mindenki minket bámult még a tanár is. Zavarom egyre jobban nőt mikor megláttam a lányokat, jobban mondva meghallottam a lányokat, ahogy rólam sugdolóznak.
• Nekem ez így nem jó. – feszengtem az ölében és próbáltam rabságából kiszabadulni.
• Miért? Hogy lenne a jó? - pajzán vigyor ült ki a szájára.
• Hát úgy, hogy én visszamegyek a helyemre. – adtam tudatára az ötletem, de neki ez a válasz nem jött be és jobban magához szorított.
• Nem engedhetünk el. Túl sokat tudsz. Sok mindent hallottál abból, amit beszélgetünk. - igen sajnos túl sokat hallottam. Nem nagyon voltam rá kíváncsi melyik lányt, hogyan de sajnos hallottam. - Mit gondolsz jelen pillanatban rólunk?
• Azt, hogy perverzek vagytok. - egyszerre nevettek fel.
• Nem vagyunk, mi perverzek csak egészséges fantáziánk van.
• Elengednél?
• Nem.
• Maradj már még itt. - kérlelt T.O.P
• Ki fogok kapni. 
• Majd tőlem, ha még egyszer hallgatózol. - megpuszilta a nyakam én pedig rák vörösen visszaültem a helyemre. Ebbe meg mi ütött?