2.rész: " A szívem csak a tiéd."

Azt mondják, hogy az igaz szerelemhez elég egy szívdobbanás, egy hang, egy illat. Ez csak a mesékben igaz. A való élet más. A való élet ridegebb mi teli van őrültebbnél, őrültebb fazonokkal, akik azzal hitegetik az ártatlan lányokat, hogy menyire szeretik. Nem szabad hinni a fiúknak, mert könnyen megégsz. Ha nem gondolsz, rájuk nem érhet bánat, és ha nem ér bánat boldog életes fog lenni. Nem akarom, hogy még több bánat érjen. Nem akarom már többet csalódni csak önzetlenül szeretni. „Szeretném, ha szeretnének.” – írogattam unottan a füzetembe ezt a pár gondolatot. Az óra hátra levő részében a fiúk csendben magukba zuhanva ültek a padban. Olyanok voltak, mint azok a kisfiúk, akik rosszat tettek és most félnek a következménytől. Rajtam kívül senki nem értette miről beszélnek. A lányok hátul nagyban sminkeltek és valami magyar szöveget próbáltak lefordítani angolra, mert állandó susmogásukból erre utaló kérdéseket lehet kivenni. Elbambultam. Képzeletemben már valahol más hol jártam. El akartam szakadni ettől a világtól és oda menni ahova csak én akartam. Ábrándozásomból az iskolacsengő rángatott kegyetlenséggel.

Mikor vége lett az órának szokás szerint megint én próbáltam utoljára kilépni az ajtón. A többiek már alighogy ki csengettek már rég a folyósón ordibáltak. Mentem volna ki az ajtón de valaki hátulról megfogta a kezem és visszarántott a terembe. GD volt az.
• Hát te? - kérdeztem tőle csodálkozva.
• Bocsánatot szeretnék kérni. – mondta lesütött szemmel, tarkóját vakarva.
• De miért?
• Amiért nehéz helyzetbe hoztalak. Már, mint láttam, hogy néznek rád a többiek és nem akartam, hogy majd téged e miatt csesztessenek. Csak játszani akartunk, mert annyira unatkozunk. – rá néztem és olyan volt, mint egy ártatlan kis fiú, ahogy monológját elhadarta.
• Akkor miért jöttetek ide?
• Jessica maradhatok, ha bezárod a termet mikor ki mentek és nem engedtek be senkit. – szólt közbe tanárnő, aki még ezelőtt pár perccel ezeknek az idiótáknak a vicc tárgya volt. Máskor bezzeg nem engedné meg, hogy a terembe maradjunk, mert mindig hisztizik, hogy haladjunk, kifelé mert menne át a szakiba. De hogy itt vannak JiYonggék szíve valamiért meglágyult. Kétszínű dögje.
• Köszönjük tanárnő. Na, hol is tartottam? - ültem fel a padra. - Akkor miért jöttetek ide?
• Mert muszáj volt. Jótékonyságnak fogják fel ezt otthon. – rántotta meg a vállát.
• De hát mondhattatok volna nemet is.
• Tudod jól, hogy nem így megy ez. Meg van szabva, hogy mikor mit kell csinálnunk.
• Tudom. De ha nem bánnod, akkor én mennék is.
• Szent a béke?
• Igen. - megpuszilt és én megint elvörösödtem. Kisétáltunk az ajtón bezártam a termet majd leadtam a kulcsot. Felmentem a többiekhez a terem elé.
• Jessica. - jött oda az egyik lány osztálytársam. - Te tudsz Koreaiul?
• Igen. Mivel ott éltem.
• És ennyire jóban vagy GD- vel? 
• Nem.
• De nem úgy látszott. - szóltak közbe. A lányok egy kicsit túlzásba viszik ezt az egész pasi témát. Mielőtt a Big Bang ide jött volna azt se tudták, hogy létezik olyan hely, hogy Dél-Korea. Anyagias az összes. Undorító.
• Ezt ad már neki át. Oké???
• Jó. - elvettem tőle a felém nyújtott papírt. Visszadőltem a falnak és vártam a csengő felszabadító hangját.  SeungRi jött oda hozzám pár perc múlva.
• Gyere velem JiYong mutatni szeretne valamit. - súgta a fülembe majd újait az én újaim köré kulcsolta és elindult velem. Miért fogja így a kezem? Mindenki minket bámul. Most már kezd minden világossá válni a Big Banges fiúk perverzek, szeretnek szórakozni az emberekkel. A tornaterem felé vitt ahonnan hangos zene szólt ki. GD táncolt egy szál nadrágba. Mikor meglátott elhallgatatta a zenét és fülig érő mosollyal oda sétált hozzám.
• Szia. – át akart ölelni, de nem engedtem neki.
• Szia. Hoztam neked valamit. - nyújtottam át neki a levelet, hogy eltereljem gondolataim testéről. Elolvasta és hangosan elkezdett nevetni és körbe adta az összes fiúnak. Tuti, hogy valami szerelmes szöveg állt a levélben.  - Ezt te írtad?
• Nem, nem én írtam. – pufogtam. Mégis mit képzel? Azt hiszi, hogy majd én szerelmes leveleket irkálok neki? Álmodozzon.

• Akkor ki?
• Egyik osztálytársam. Majd megmutatom. 
• Gyorsan írok neki választ. - mondta izgatottan én pedig leültem a padra és hála a jó égnek megszólalt a csengő.

• Becsengettek. Mennem kell. Tik is jöttök?
• Igen. - mondták egyszerre. Mire felértünk az emeltre addigra persze már bent ültek a teremben. Hát ez nem az én napom gondoltam magamban. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Elkéstünk és semmi kedvem nem volt velük együtt bemenni. Nem engedték, hogy le maradjak.
• Áááá a csipet csapat. Tudnom szabad Jessica, hogy hol voltak? – kérdezte flegmán a magyar tanár.
• Táncolni???? – válaszoltam én is flegmán. Gyűlölöm ezt a nőt. Mindig keres valami helyzetet, hogy ki tudjon velem cseszni.
• Ezért nem ért be órára?
• Igen tanárnő elnézést.
• Üljél lefelé a helyedre.
• Jessi ki az a csaj? - kérdezte tőlem GD mielőtt még leültem volna. Rá mutattam a lányra. Ő pedig oda ment és át adta a levelet neki majd hozzá dobot, egy puszit is. Csak a szememet forgattam. Leült mellém és átölelt majd megint a nyakamba csókolt. Nem mertem szólni egy szót, se de a lány, akinél előbb volt meg akart gyilkolni a szemével. Később pedig elkezdet sírni.
• Biztos elolvasta a levelem. - mondta JiYong mosolyogva mikor észrevette, hogy a lányt lessem.
• Mit írtál neki?
• Azt, hogy a szívem csak a tiéd.
• TESSÉK???????? - kérdeztem hangosan koreaiul. Mindenki engem bámult.
• Jessica nem bírsz magaddal? - kérdezte a tanár.
• Elnézést tanárnő. – éreztem, hogy arcom egyre vörösebb. Próbáltam magam nyugtatni, mert nem akartam szívrohamot kapni pedig ez ma már nagyjából majdnem sikerült. - Ezt most miért kellett neki írni? Így is utálnak engem hát még ez után. Nem vagy normális.
• Én szeretném, ha a szívem tiéd lenne. - megcsókolt. Nem viszonoztam. A többiek néma csendbe figyeltek minket majd eltoltam magamtól GD-t.
• Nem vagy normális.
• Igen bolond lettem miattad.