3.rész: "Menj a halál fa....."

Elfordultam tőle s legjobbnak véltem azt, ha soha többet nem szólok hozzá. Mi a fenét művel ez? Nem kell ez nekem. Nincs rá szükségem. Egy hét múlva úgy is elmegy én pedig…. Én pedig itt maradok örökre. Egyedül. Nélküle, újra magányosan. Tetszik, amit csinál, de még sem élhetek így. Nem sokáig lesz ő már az enyém. Egy papírlapot tolt elém. " Baby I'm sorry ". Visszaadtam neki. " Get lost. " Why?" Nem válaszoltam neki. " Sorry I'm bad boy. " Felnéztem rá és egy huncut mosoly jelent meg arcán. Válaszoltam neki. " You aren't bad boy. You stupid." egész órán ezt csináltuk. Szünetbe nem szóltam hozzá. Ők énekeltek, táncoltak, de engem nem érdekelt. A többi lány olvadozott a látványtól én pedig dühösen forgattam szemeim, hogy lehet valaki ennyire vadbarom. Még jobban tönkre tette az életem. Ő elmegy de én itt maradok még jó pár hónapig és mindenki engem szekálni az ő hülyesége miatt.  Próbált velem ki kezdeni, de nem foglalkoztam vele. Nem érdekelt. Siettem órák után kifelé a buszhoz, de ez lehetetlen küldetés volt hisz az út csúszott és vagy 6 tonna hó hullt a pofámba. De akkor is ez az idióta járt a fejembe. Nem normális.
• Elvihetlek? - állt meg egy autó a járda mellett. JiYong volt az.
• Nem. 
• Na, gyere, szállj be így meg fogsz fagyni. – invitált a kocsijába, de én nem voltam hajlandó vele egy térben tartózkodni.
• Inkább fagyjak meg. Amúgy is már itt van a buszom. Inkább busszal mennék, ha nem bánnod nem pedig egy ilyen beképzelt öntelt alakkal, aki semmire és senkire nincs tekintettel– tartottam magam döntésemhez.
• De bánnom és mi az, hogy öntelt. Mert te olyan tökéletes vagy mi? Még, hogy én öntelt. Tud, meg kisasszony én nem vagyok beképzelt.
• Nem érdekel. - felszálltam a buszra és vissza se néztem.

…
• Jessi lapátold már el a havat. - kért meg anya mikor haza értem.
• Most jöttem haza. Ann nem ér rá? – kérdeztem felháborodva és szerintem érthető is volt megnyilvánulásom. Hulla fáradt vagyok, most jöttem haza ráadásul olyan hideg van oda kint, hogy még a pingvinek is dideregnek
• Nem ő most nem ér rá. - tudhattam volna. Hisz ő a kedvenc. Ki mentem szó nélkül és neki láttam. Felvettem magamra vagy 20 pulóvert és nadrágot, mert nagyon hideg volt. Sálam a szám elé tettem, sapkámat felvettem és neki láttam havat lapátolni. A szél dühösen fújta a havat az arcomba, mintha én tehetnék arról, hogy tél van. Nem akart el állni és úgy nézett ki, hogy nem sokára újra el fog kezdeni esni a hó.
• Elnézést. - szólított meg valaki és ez a hangismerős volt. A vér is megfagyott ereimben és nem a hidegtől. - Itt lakik Jessica?
• Nem. - feleltem neki. Egy pillantásra se méltattam.
• Ne hazudj, felismerem a hangod. Meg, ha nem te lennél nem koreaiul válaszoltál 
volna. – jogos.
• Mit keresel te itt?- kérdeztem csípőre tett kézzel.
• Egyedül vagy? – kérdezte és végig mért egy perverz mosollyal.
• Nem.
• Beengedsz?
• Nem.
• De meg fagyok. – nyafogott és elkezdett egyik lábáról a másik lábára ugrálni, mint aki azonnal bepisil.
• Gyere. - beengedtem, és ahogy bejött a kapun belülre bele vágott a hóba majd rám tornyosult. - Engedj el! – üvöltöttem az arcába. Nem volt valami kellemes dolog így alatta feküdni, mert hiába volt rajtam 600 ruha akkor is a jéghideg hó bekerült a nadrágomba.
• Nem, nem engedlek el. Mi ez a sok ruha rajtad? – kezdte volna le levenni rólam. Csapkodtam a kezeit, hogy hagyja abba.
• Fázom. - megcsókolt és most viszonoztam. 
• Ezt már szeretem. 
• Én is. - és ebben a pillanatban arcon csaptam hóval. Ki tudtam szabadulni fogságából. Elkezdett kergetni és néha, néha bele vágott a puha hóba, de mindig én jöttem ki győztesen. Apám jött ki visítozásomra.
• Mi a fene folyik itt Jessica. Kwon JiYong? - hajolt meg előtte. - Maga mit keres itt?
• A lánya jó barátja vagyok, de sajnos csak ennyi. 
• Jöjjön be. Látom teljesen átázott. Épp most van, kész az ebéd jöjjön be és egyen velünk.
• Köszönöm. - belépett a házba levette magáról vizes cipőjét és kabátját majd bentebb lépett én pedig nyomába mentem dühösen, mint egy elmebeteg.
• Ann!!! Gyere ide!!! Meglepetés. – kiabált apám. Na, jó itt egy kicsit meg kell állni. Ann-ről tudni kell, hogy meg van bolondulva mindegyes idolért. Mondom mindenegyesért. Neki mindegy melyik bandákból vannak fő, hogy idol legyen.
• GD csak nekem? – jött a szobája felől boldogan, GD felé.
• Nem egészen. - szóltam közbe és rögtön JiYong előtt teremtem. - Gyere, megmutatom a fürdőszobát. - kézen ragadtam és vonszoltam magam után.
• Féltékeny vagy? - kérdezte mikor becsuktam magunk után az ajtót. Közeledett felém majd átölelt.
• Nem. Miért lennék az?
• Nem tudom. Kapok egy csókot. 
• Menj a halál fa… - nem tudtam befejezni. Megcsókolt és engedtem neki. Nyelve az enyémmel játszott. Egy cuppanással vált el ajkam az övétől.
• Ha tudtam volna, hogy ma egy ilyen lánnyal hozz össze a sors.
• Itt van egy törölköző ott pedig a zuhany, ha fürdeni akarsz. Hozok egy köpenyt, mert tényleg nagyon átáztál. – döntöttem romba a fantáziálását.
• Te nem örülsz nekem? – mondta lecsüggedt ajkakkal.
• De. – válaszoltam flegmán majd faképnél hagytam.  Az ebéd alatt mindenki GD hülyeségein röhögött csak én nem. Ann próbálkozott nála, de nem jött neki össze. Felálltam az asztaltól majd elindultam szobám felé. Jött utánam.
• Bejöhetek? – kérdezte halkan, ártatlanul. Olyan édes volt így és én pedig nem tudtam neki ellen állni legnagyobb bánatomra.
• Gyere.
• Mi a baj?
• Semmi. - leült mellém. Megcsókoltam. Meglepődtem magamon, de nem akartam, hogy ezt lássa.
• Ezt most miért kapom? – megrántottam a vállam.
• Csak úgy. - átölelt.
• Akarlak. - súgta a fülembe szenvedélyesen.
• Én is akarlak.